Tudom, hogy régen jelentkeztem bejegyzéssel, de az a helyzet inkább olvastam, mint írtam. Igaz, már amikor megérkeztünk tudtam, hogy lesz egy iromány erről a témáról, mert ez hasznos és talán sokakat érdekelhet is, szóval vágjunk bele. :)

Kezdjük azzal, hogy otthon sem egy klasszikus konyhát vittem, ugyanis Alizkánál még pár hetesen egy valószínű tejfehérje allergiát állapítottak meg, (körülbelül 2 éves korig ezt még vérteszt sem mondja meg biztosan), így száműztem a főzésből a tejalapú alapanyagokat és növényi tejjel pótoltam; így költözött be spejzünkbe a kókusztej, zabtej, rizstejszín és baráti köre. Valahogy attól nem tartottam, hogy ilyeneket nem fogok találni, ugyanis kicsit divatos is lett a dolog azóta; és a sejtésem is bejött, mindent meg tudok oldani, igaz rizstejszín helyett kókusztej, zabtej helyett pedig rizstej lett a használatos eszköz.

De ha már eszköz, térjünk ki a konyhára, illetve a „felszereltségére” (mint egy autó nem?:D).

Szóval mikor kibéreltük az apartmant, direkt rákérdeztünk, hogy akkor ez egy fully equipped kitchen, vagyis teljesen felszerelt konyha lesz az, amit használatba veszünk majd, és a válasz természetesen igen volt. Persze akkor még nem tudtuk, hogy egy férfi az, akitől kivesszük, és hogy egy férfinak (némi túlzással) a bornyitó, 6db tányér, evőeszköz, illetve két darab mini lábos (nem sokkal nagyobb, mint amiben otthon főzi Anyukám a kutyáknak a kajáját, komolyan) jelenti a teljesen felszereltet. Szóval először meresztettük a szemünket, majd arra jutottunk tenni mást úgyse tudunk, alkalmazkodunk, és főzünk, mert meleget enni kell, jót enni kell, főleg gyerekkel. Persze azóta kiderült, a rendes teljesen felszerelt konyha több ennél, de szerencsére minden eszközünk, vagyis sütőnk, gáztűzhelyünk megvan, egy-két kellék, és igazából az alapanyag az, ami számít.

A nagy "fazekam" mérete egy átlagos kanálhoz viszonyítva...:D

            Tehát jöjjön az alapanyagokról egy fejezet. A lehetőségek hazájában nagyjából minden megvásárolható, ami bármilyen átlagos fogáshoz kell, van leveszöldség, van mindenféle hús, fűszerek, nyilván nem európai termékek, hanem itt Kaliforniában helyi termékek (ezt külön ki is emelik a csomagoláson, és van olyan áruház, ahol külön van helyi biotermék is), illetve dél-amerikai áruk. Ízük vegyes, van, ami finom friss, van, ami meg sem közelíti a hazait (pl. a hagyma, semmi ereje nincs).

Az áruk? Hát, na az elég magas. A zöldségeké, gyümölcsöké pláne. Mint a korábbi bejegyzésben írtam, nem erre számítottunk, mert itt ugye elvileg minden olcsóbb, aztán meg mégse, de végül lehet, hogy mi lakunk rossz helyen ilyen szempontból… bár az az igazság, hogy mi nagy áruházláncokban vásárolunk, és az fix árakkal dolgozik szerintem. De nézzünk konkrét példákat; itt nagyjából minden 99 centtől indul, amit vehetünk 1 dollárnak. Tehát a héten ennyiért vettük a hagyma, a répa, a szőlő, a körte fontját (lb) ami olyan 450 gramm kábé, tehát ha kilós árát nézzük ezeknek a termékeknek, akkor, olyan 600 forintos kilónkénti árral számolhatunk. Ennél azért olcsóbban is be tudjuk otthon szerezni, és a minőség sem nő a magas árral. Ezzel szemben a húsok olcsóbbak, mint a friss növényi termékek, így például a csirkecomb a maga 88 centes fontonkénti árával olcsóbb, mint a vöröshagyma… Ki gondolná nem?

Rengetegféle készétel is van egyes áruházakban, de az mindig jobb és egészségesebb ami itthon készül. Itt egyébként nem divat a főzés, vagy nem olyan gyakran mint azt mi otthon tesszük, legalábbis a boltban az egyik éppen zacskózós nénivel (bizony, itt még mindig van olyan ember, aki ha látja, hogy sok a cuccod odamegy és bepakol neked, igaz a zacskó nem ingyenes már itt semJ, zöldül azért Amerika is) való beszélgetésünkből kiderült, hogy ő már két éve nem tudja magát rávenni a főzésre…

Szépen megdizájnolt ételfotók nem nagyon lesznek, ugyanis amit már otthon is megfőztem háromezerszer azt minek fotózgassam, de amiket körülbelül eddig készítettem: töltött csirkecomb petrezselymes burgonyával, sima raguleves csirkeszárnyből, sörben sült csirkecomb, rizs zöldséggel, majonézes krumplisaláta, padlizsánkrém, tárkonyos raguleves, borsóleves, karfiolleves, zöldbableves, fokhagymakrémleves, borsókrémleves, csirkemell fűszeresen, BBQ csirkemell, sült borda, ami leginkább az otthoni oldalasra emlékeztet, és persze steak, ha már a vöröshús hazájában vagyunk.

Egy kis garnéla,

Egy kis New York Strip Steak,

Egy kis borda.

Szerencsére, amiket eddig főztem mind jól sikerültek, így abszolút pozitív élmény itt főzni, annak ellenére, hogy mint anyukám én is az edény mérete alapján saccolom a hozzávalókat; például fűszereket, és bizony a kisméretű lábosokat szoknom kellett,

Amúgy a majonézes krumplisaláta (igen ez az egyetlen tejszármazékos dolog, amit már készítek) volt az egyik első dolog, amihez kedvet kaptunk elkészíteni, a szinte teljesen üres konyhába gyorsan bevásároltuk a hozzávalókat: majonéz, krumpli, lilahagyma, majd hazajövet anyukámékkal videótelefonáltunk és büszkén mondtam ezt fogom készíteni, mikor leesett, hogy hoppá hát a tejföl (úristen kapható az egyáltalán? Hogy jutott eszükbe pont ezt..)…jah meg a só is lemaradt..volt nagy nevetés, végül szerintem sima főtt krumpli lett a köret aznap. De mindenki megnyugtatásául közlöm, hogy az itt kapható Sour cream nevű tejkészítmény oly mértékig hasonlít az otthoni tejfölre, hogy István kanállal ette aznap vacsorára a kenyérhez ahogy otthon is szokta :)

Mindenesetre, összegezve a főzés döcögősen indult, de elég jól belerázódtunk, leginkább ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor az ember apartmanba megy nyaralni és nem visz magával semmit, így a nulláról kell felépítenie mindent.

Rögtön felmerül a kérdés van-e valami, ami hiányzik? Hát igen, nekem akad. Pick Rákóczi szalámi (Igen tudom, én nem a téli szalámit szeretem, hanem ezt, ez volt otthon gyerekkoromban, ennek az íze hozza el a boldogságot), illetve a párizsi (tudom, tudom ipari hulladék, de néha olyan jó a változatosság a sok egészséges sonka között, nem?). Olasz szalámit láttam már, valahogy nem kaptam kedvet hozzá, és a felvágottak amik vannak pedig olyan nagy kiszerelések, hogy nem merek venni belőle, mert ha nem finom, jó sokat kellene kidobni. Lehet, hogy találnánk olyan boltot ahol kapható magyar szalámi, de valószínűleg horror áron lenne, így nem kutatom a témát. Túró rudi? Mivel amúgy sem gyakran ettem otthon sem, és itt rengeteg olyan édesség van, ami otthon nem kapható (édesszájú emberek Kánaánja az ország), így nekem bevallom, nem hiányzik. Ami még inkább, de ez már csak luxus, Lipóti pékség rozsos kenyerei… nem rosszak amik itt vannak, bár a hiper-szupermarketekben elsősorban előre csomagolt toast kenyerek vannak, ki lehet fogni friss finom bagetteket is szintén 99 centért. Persze van zsömle, és kifliszerűség is, bár nem mindenhol, de a kenyerek mind zacskózottak.

Ha már zacskó, egy-két szó a csomagolásról, és a speciális táplálkozásról. Itt Amerikában minden nagyobb, mint azt már sokszor említettem, így általánosságban véve mindenből nagyobb kiszerelésű kapható. A közel négyliteres tej, a kétliteres gyümölcslé, az 1 font, vagyis 450 gramm sonka, és az extra méretű nyers hús adagok nem kedveznek annak, ha az ember nem egy egész családnak főz és vásárol. A fagyasztó hamar megtelik így a sok azonnal fel nem használt termékkel, vagy szerintem a kukák is a fogyasztókra ráromlott árukkal..

A különleges diétát tartóknak előny, hogy szinte mindenre ráírják milyen allergént tartalmaz, illetve azt, hogy mit nem. A GMO hazájában rendszeresen belefutunk a feltűntetésbe miszerint azt nem tartalmaz, ahogy a húsok mindegyike amit vettünk olyan csirkétől származik akik hírből sem ismerik a hormonokkal és antibiotikummal dúsított tápot. Helyi mumus még a magas fruktóz tartalmú kukoricaszirup, amit elég sok késztermékben (például kenyerek) felhasználnak, de ezt is könnyű kikerülni, mert a széles választékban könnyű olyat találni amiben nincs, és fel is van tűntetve szép nagy betűkkel. Tehát ha valaki cukrot, vagy glutént, vagy laktózt nélkülözve kénytelen táplálkozni az könnyen ki tudja itt vitelezni.

A minden mentes margarinunk.

Nézzük, milyen boltok vannak. Rengetegféle (nyilván), így én azokról tudok írni, amelyekben jártunk már, és mivel otthon sincs két egyforma Tesco például, így amiket itt leírok sem általánosan érvényesek az adott bolthálózatra.

A legnagyobb alapterületű bolt, amelyikben eddig jártunk a Walmart volt, itt szinte minden kapható, több emeletes komplexum. Ruházat, lakásfelszerelés, élelmiszer, babaholmik, és még gyémántgyűrűt is láttam esküvőre..hát na. Amolyan extra Auchanhoz hasonlítanám, ha otthoni boltokkal vetnénk össze.

A második az én nagy favoritom, az első üzlet ahol jártunk a hajnali ébredésnek, és a jetlegnek hála, a két sarokra lévő Ralph’s. Élelmiszerben bitang erős, legnagyobb zöldség és gyümölcs választék, friss előtted készülő sushi, grill áruk, salátás pult, rengetegféle hús, Starbucks kávézó bent a boltban, szóval nagyon menő nekem. Ruházat, lakásfelszerelés nincs, patikája van ugyanakkor. Árai nem a legolcsóbbak, így Istvánnak a most következő a kedvence mert ott alacsonyabbak, de itt nagyobb a választék és szebbek a friss termékek. Kicsit olyan, mint otthon egy nagyon menő Spar (István azt sem szereti), bár nálunk Gödön az utóbbi olyan „puttó”, hogy még a Penny is jobb nála..

Néni készíti a sushit lesifotó.

Friss áruk részleg.

A harmadik bolt, amit séta közben fedeztünk fel, a Smart&Final. Elsősorban élelmiszer, és mint nálunk a Metro, üzleti partnereknek is ad el termékeket, így extra nagy kiszerelésű dolgokba is bele lehet futni. Árai olcsóbbak, mint a Ralph’s-nak, és majdnem olyan jó is, de a zöldségek nem olyan szépek mindig, de még itt is van esőztető a zöldségeknek. Ez az üzlet, ami a játszótérhez van közel, ez kimondottan kicsi (láttunk már út mellett hatalmas Smart&Final-t is), két kocsit nem lehet egymás mellett tolni a sorok között (pont olyan zsúfolt, mint a Tommy Horvátországban), és fura alakja miatt vannak kisebb sorok eldugva, így elég keresgélős, de én is megszerettem. A választék jóval kisebb, mint a Ralph’s-ban, de az árai miatt érdemes bemenni.

A közelünkben, ami némi sétatávot jelent van még egy Target is, és néha oda is elmegyünk nézelődni, így erről is ejtek pár szót végül. A bolt egy üzletcsoportosulás emeleti részén található, méretben a Ralph’s, és a Walmart között van. Termékválasztéka roppant érdekes, mert minden van itt is, ruházat, patika, háztartási gépek, élelmiszer, sportszer, ugyanakkor az élelmiszer nem nagyobb választékú, mint a Ralph’s-ban (Nagyon fárasztó folyton leírni), és drágább is szerintem. Így mi, ide akkor megyünk, ha nem élelmiszerre, hanem bármi másra fájna a fogunk. Leginkább a magyarországi Tesco áruházakhoz hasonlítanám, sokkal kisebb élelmiszer választékkal.

            Gondolom feltűnt az áruházakban a patika emlegetése…nos igen, itt a legtöbb nagyobb áruházban bent van patika, rengetegféle termék, ami az otthoni nem vényköteles gyógyszereknek, illetve a vitaminoknak felel meg, azt meg lehet vásárolni polcról, sőt ezen felül rendes „kiadó” vagyis patikus és gyógyszerek is vannak. Ez szerintem tök jó dolog, kisebb problémával nem kell rögtön gyógyszerészhez fordulni, és neki elmagyarázni mit szeretnék, hanem fogom és lekapom a polcról az aszpirin plusz C-t… najó azt pont nem, mert az nincs, repülőút után megfázva hiába kerestem, de mondjuk volt helyette 20 másik, amit nem mertem megvenni, így végül meggyógyultam magamtól. Lehet mégiscsak jó a gyógyszeriparnak ha van patikus? :)

            Én úgy érzem körbeírtam a témát alaposan, remélem hasznos és érdekes volt a bejegyzés (bár úgyis tudom Apa neked, ez ugyanolyan túl unalmas felsorolásos lesz, mint az előző:D), de ennél jobb zárszóra sajnos tőlem most nem telik.