Tudom, hogy régen jelentkeztem bejegyzéssel, de nem tudtam egyszerűen rávenni magam az írásra. Ezért úgy határoztam, hogy a függőben lévő témákat későbbre tolom, és most, a hazaút hajrájában inkább írok arról milyen is volt ez a 3 hónap; milyen dolgok hiányoznak idekint, mik fognak hiányozni odahaza, és számos olyan furcsaság, amivel bizony csak úgy szembesül az ember ha kilép a komfortzónájából és külföldre költözik. Kíváncsi vagyok, vajon más magyar is szembesül-e hasonlókkal, ha messzire fújja a szél…

Minden kisgyerekes, és talán nagygyerekes szülő tudja, hogy nincs jobb egész napos program a gyerek lefárasztására, mint elmenni az állatkertbe. Gyerekeknek minden izgalmas, ami az állatokkal kapcsolatos, egy közös kutyasétáltatás, kisállat simogatás, sőt az állatos könyvek és videók (igen a nagyszülőknél látott már Jégkorszak részletet és imádta) is biztos sikert aratnak.

Hamis a cím, ugyanis nem lehet ezt a kérdéskört egy ilyen egyszerű eldöntendő kérdéssel lerendezni. Mert persze, hogy igen ebook, ugyanakkor meg nem, inkább ne ebook…

De mivel a fent említett művet ebookon olvastam, és szokásosan leszek olyan ünneprontó, hogy elmondom előre; szerintem ez nem egy túl jó könyv (finom voltam és nőies!), és az sem segítette az olvasásélményt, hogy nem papír formátumon találkoztam vele, így arra gondoltam a könyvkritikát kiegészítem egy kis elmélkedéssel a modern kor vívmányáról…

Miután egy közel 2 éves kislány szüleiként kerültünk Amerikába, így mindennapjaink része lett itt is a játszótér látogatás… nos, igen. Két dolgot szögezzünk le előre; ez nem egy ilyen, jaj, otthon minden szar, itt mennyivel jobbak a játszóterek poszt lesz, illetve, hogy én azon anyukák közé tartozom, akik nem szeretnek játszótérre járni. Kimondottan jó kombináció nem? :D

Kezdjük is rögtön a legvégén. Ismét egyszerre két könyvről fogok írni, és mind a kettőt érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik az igényes szépirodalmat, és nem csak limonádét fogyasztanak. Szabó Magdát pedig ettől függetlenül is minden nőnek el kellene egyszer olvasni.

Tudom, hogy régen jelentkeztem bejegyzéssel, de az a helyzet inkább olvastam, mint írtam. Igaz, már amikor megérkeztünk tudtam, hogy lesz egy iromány erről a témáról, mert ez hasznos és talán sokakat érdekelhet is, szóval vágjunk bele. :)

 Miután eltelt az első hét kinn-tartózkodásunkból, arra gondoltam összeírom eddig milyen benyomások értek, milyen, európai ember számára meglepő dolgokat tapasztaltam, meg úgy általában véve a véleményem Ámerikáról, vagyis az Angyalok városáról... Decemberben a hazautazásunk előtt pedig ismét számba veszem majd őket, és megnézzük mennyit változott a helyzet, vagy én mennyit változtam.

No, kezdjünk is bele!:)

Mikor ezeket a sorokat gépelem, budapesti idő szerint éppen 0:06 van, a repülőn meg teljesen olyan mintha az időtlenségben lebegnénk nem is a földet körülvevő légrétegben. Los Angelesben pedig délután 3 óra múlt éppen.. nem csoda hát, hogy a nálunk szokásos esti alvásidőben (ami a nyári menetrendben este 10 órát jelent) Alizka még vígan kukorékolt, hiába mondtam neki, hogy este van, aludni kell, mikor hétágra süt be a repülőgép kis ablakain, hisz szinte üldözzük, nehogy véletlenül is sötét legyen. Ez eddigi életem leghosszabb házassági évfordulója amúgy.

De igazából a mai témánk az, hogyan tegyünk élvezetessé egy tizensokórás repülőutat egy majdnem kétévessel, hogy mindenki elégedetten (ha nem is kipihenten) szálljon le a gépről.

 Borzalmasan nehéz ilyen hosszú idő után nekiállni írni; majdnem 2 éve nem foglalkoztam semmilyen műelemzéssel (jelen esetben kritika lesz, szóval kevésbé alapos szakmai dolog) és másrészt olyan alamuszi dolognak tartom ezt. Én, mint olvasó véleményezek (ez jó, ez lenne a cél az iskolákban, olvasó, gondolkozó, kritikus embereket felnevelni), de valójában messze vagyok az alkotótól, úgy bírálok most majd el valamit, amit én nem tudnék megcsinálni, létrehozni, szerintem.

Mindenesetre kezdjünk bele!:)

Szeretettel üdvözöllek téged, ki ezt olvasod éppen,

Az előző verziót inkább töröltem, botrányos mennyiségű rizsát hordtam össze a semmiről...

Ezt a blogot azért szerkesztem, mert 1 évre kiköltözünk Los Angelesbe, és szeretnék számomra mindenféle érdekes dolgot megosztani veletek, hátha másnak a hasznára válhat; későbbiekben pedig ha sikerül folytatnom és befejeznem az egyetemen a tanári mesterképzést, a tanítással, olvasási élményekkel kapcsolatos irományok,és diákoknak segítségül mindenféle anyagok szerepelnének a blogon.

Mivel van egy lassan 2 éves kislányunk, így biztos lesz rengeteg gyerekneveléssel kapcsolatos cikk is, no meg női témák persze.:)

Még ismerkedem itt a szerkesztéssel, szóval lesznek bénázások, előre szólok..:)

Köszönöm, hogy elolvastad, köszönöm ha velem tartasz!