Mikor ezeket a sorokat gépelem, budapesti idő szerint éppen 0:06 van, a repülőn meg teljesen olyan mintha az időtlenségben lebegnénk nem is a földet körülvevő légrétegben. Los Angelesben pedig délután 3 óra múlt éppen.. nem csoda hát, hogy a nálunk szokásos esti alvásidőben (ami a nyári menetrendben este 10 órát jelent) Alizka még vígan kukorékolt, hiába mondtam neki, hogy este van, aludni kell, mikor hétágra süt be a repülőgép kis ablakain, hisz szinte üldözzük, nehogy véletlenül is sötét legyen. Ez eddigi életem leghosszabb házassági évfordulója amúgy.

De igazából a mai témánk az, hogyan tegyünk élvezetessé egy tizensokórás repülőutat egy majdnem kétévessel, hogy mindenki elégedetten (ha nem is kipihenten) szálljon le a gépről.

Update: Készítettem egy összefoglaló szövegdobozt a bejegyzés aljára, ha valaki nem szeretné csak a lényeget elolvasni...bár úgy vagyok vele, ha már dolgoztam vele, tessék elolvasni nem lett olyan rossz:)

Az itt leírt tippek egy része nem saját kútfőből van, különböző facebook csoportok, mint a kisgyerekes anyukák fellegváraként ismer La more mami fórum, illetve különböző amerikai bevándorlással kapcsolatos oldalak tagjainak tippjei nélkül nem lett volna ilyen sima utunk, így ezúton is köszönöm a sok hasznos információt. Én most összeszedem egy csokorba azokat, amiket mi bevetettünk, hátha van olyan utazást tervező anyuka, család, akiknek segíthetek ezzel.

Swiss air légitársasággal repültünk, 1 átszállással Zürichben. Mivel mi korábban már repültünk egy alkalommal Rómába, így nem volt teljesen ismeretlen terep, azonban a nagy táv, és az idő hosszúsága miatt extra előkészületek kellettek.

Mivel Aliz nincs még két éves, így kvázi ingyen utazhat (azért csak kvázi, mert légitársaságonként eltérő, de fizetni kell utána ilyen regisztrációs díj szerűt), cserébe az ölemben kell ülnie le és felszállásnál egy extra biztonsági övvel, amit az enyémbe kell bújtatni. Utána, ha van tér, szabadon mozoghat, de erre majd később kitérek.

Ami a bepakolást illeti: légitársaságonként eltérő mennyi mindent lehet feladni, nekünk jelenleg fel lehetett 3 nagy bőröndöt, egy babakocsit és egy gyerekülést. Ez 2 éves kor után (azért vízválasztó, mert onnantól külön helye lesz) nem tudom, hogy változik, ha aktuális lesz majd updatelem a posztot és kiegészítem ezzel az infóval.

Na de ami a lényeg, babakocsit fel lehet adni még a Wizzairnél is, nem kell külön fizetni, viszont fontos, hogy csomagcímkét kell rá kérni a bőröndfeladásnál, Rómába menet néztek ránk mikor beállítottunk egy plusz babakocsival a repülőgép bejáratához, ugyanis a jármű végig veletek lehet. Ahogy átszállásnál is megkapjátok.

Mi eddig azt tapasztaltuk, hogy folyadékot és ételt nyugodtan nagy mennyiségben be tudtunk vinni a gyereknek a kézipoggyászába, mindent szépen külön Ikeában vásárolható visszazárhatós zacsiba raktam, kipakoltam az átvizsgálásnál, és nekünk bele se kellet kóstolni semmibe. Hallottam már mindenféle sztorit erről a részről, hogy mindent kidobattak, belekóstoltattak, csak vizet mást nem; nekünk abszolút pozitív tapasztalatunk van ezzel kapcsolatban, így én azt javaslom szépen külön mindent zacskózva, nem dugdosva hanem megmutatva érdemes megpróbálni annyit bevinni amennyit az anyuka lelke jónak lát…(a gyerek a felét se fogja megenni amúgy, de inkább legyen több mint kevesebb:))

Rengetegféle ételt kaptunk az út alatt, tényleg melegételtől kezdve instant gyorslevesen át (betegen életmentő volt nekem), jégkrémen át, a svájci csokiig mindent kaptunk, és amit kértünk a gyerek részére mindent adtak is pedig nem járt volna külön, így szerintem azon nem kell aggódni, nem hal éhen sztem egy gyerek se, főleg h tészta mindig van, és nincs olyan gyerek amelyik azt ne szeretné.:)

De még, mindennek előtt, az sem mindegy hova foglal az ember helyet, mert meghatározza az egész utat. Becheckolásnál, hosszú repülő út esetén, érdemes válaszfal mögé kérni a helyet. Szerintem ez volt a létező legjobb tipp amit kaptam, ugyanis mint a képen látjátok, vagy kétszer akkora helyünk volt, mintha sima székek lennének előttünk, és bár iszonyúúú nagy mázlink volt, mert 4 helyen ültünk ketten plusz Aliz ültünk, de nem lett volna okunk kétségbe esni akkor sem, ha vannak, mert előttünk lábrészen bőven el tudott volna játszogatni. Pelenkázni a mosdóban, lehajtható pelenkázón kényelmesen lehetett, és mi a kézipoggyászt úgy pakoltuk, hogyha elkeveredne a bőrönd se essünk kétségbe és legyen minden elég neki 1-2 napra.

Aliz amúgyis imád mindent, ami jármű, így egyáltalán nem volt gond az utazás, sőt abból a szempontból szerintem sokkal jobb, mint egy buszos utazás, hogy simán lehet menetközben sétálgatni, plusz nincsenek kötelező megállók; úgy el tudom képzelni, hogy nincs kedve visszaszállni egy gyereknek. Sima utunk volt, 0 hisztivel 1-2 fáradtságból adódó nyűgösködéssel megúsztuk, több utas is megdicsérte, hogy milyen nyugodt és jó baba. Ehhez hozzájárult az is, hogy okosan választottuk meg a játékokat, amiket vittünk. Első tippnek azt kaptam, hogy vigyünk neki laptopon vagy más eszközön sok mesét, amit szeret… hát málunk nincs mesenézés. Még. Mivel mi sem tévézünk amúgy sem, és napközben én sem nézem mellette, így ő sem néz, nincs kedvenc meséje. Másnál a csoki meg a cukor, ami ellenérzést fejt ki (én mivel borzalmasan édesszájú vagyok, és nem szeretnék álszent, gyerek előtt dugiban csoki evő lenni, amit amúgy úgyis megéreznek, abban állapodtam meg magammal és Istvánnal, hogy délután uzsonnára, közösen eszünk, mértékkel, így megszokja, hogy mindig ugyanakkor kap, és hosszútávon szerintem ez jó járható út (by Vekerdy Tamás amúgyJ)

Szóval másnak, aki mesézik ez jó tipp, vigyen mesét, mi játékokkal oldottuk meg, egyedül elalvásnál nézte a sorban mellettem ülő sráccal a jégkorszakot (pont jókor kezdte el nézni:D), és az még neki is nagyon tetszett, hogy ilyen közösségi mesézésbe aludt bele...

Játékok közül az állatos ujjbábok az Ikeából például olyan hatalmas sikert arattak, hogy esténként azóta is azzal kell meséket kitalálnom és elbáboznom, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, illetve a lego duplo kacsás szett (folyamatos kacsa vagyis „kuku” imádat van nálunk:)) szintén hosszú és nyugodt szórakozási lehetőség volt neki. Vettünk egy szintén Ikeás műanyag szerelő szettet; azzal is elbütykölt de annyira nem kötötte le, de mikor már éreztük, hogy krízisponthoz értünk, mindig volt valami újdonság amivel el lehetett terelni a figyelmét. Jaj és a legfontosabb, és legkevésbé gondoltunk rá, de spontán bejött; mikor én bementem újságot vásárolni ő is szeretett volna, ott tobzódott és hisztizett volna, de megszántuk, hadd válasszunk együtt valami nézegetni valót neki is, végül olyan sok kisgyerekeknek való kiadvány nem volt, de egy lovas magazin által kiadott, és elnézést a szerkesztőktől de, annyira igénytelen, képregényben volt minden, amit szeret (lovak, kutyák, autók, gyerekek), hogy az első repülőút annak a csodálásának jegyében telt, és oda meg vissza volt, hogy ő választhatott, adta oda a pénztáros néninek.:)szóval érdemes nem előre sok könyvet venni, hanem inkább ott vadászni valamit közösen.

Fontos infó még, ami nekünk sokat segített, hogy érdemes jó melegen öltöztetni a gyereket; meg magunkat is, főleg a válaszfal mögött nincs ember, aki elfogja előled a hideg levegőt, így én majd meg fagytam és jól megfáztam még polár pulcsiban is, gyerekre szintén érdemes adni vastagabb pulcsit és SAPKÁT! István kapta a tippet és életmentő volt, egy vékony pamutsapka, éppen kilábaló megfázásból mentünk, és nem esett vissza az állapota, szóval ez egy nagyon jó ötlet volt.

Vittünk kis tégelyben alapkrémet kenegetni az arcát, hogy ne száradjon ki, így ezzel sem volt gond.

Igazából én azt mondom, ha valaki csak azért nem mer hosszú útra menni kisgyerekkel, mert fél, hogy nem lesz jó; megfelelő előkészületek mellett: kedvenc ételei, játékai mellé új élményt adó dolgok, okos ülés megválasztás, és türelem, sokféle ruha, ha át kellene öltözetni, az egész családnak élmény lesz.:)