Miután egy közel 2 éves kislány szüleiként kerültünk Amerikába, így mindennapjaink része lett itt is a játszótér látogatás… nos, igen. Két dolgot szögezzünk le előre; ez nem egy ilyen, jaj, otthon minden szar, itt mennyivel jobbak a játszóterek poszt lesz, illetve, hogy én azon anyukák közé tartozom, akik nem szeretnek játszótérre járni. Kimondottan jó kombináció nem? :D

Kezdjük is szokásosan a legelején. Szerintem azon túl, hogy vannak introvertált és extrovertált emberek, minden embernek vannak ilyen és olyan életszakaszai; mikor barátkozósabb, nyitottabb mint például fiatal felnőttkorban, mikor egyetemre kerül az ember, és amikor zárkózottabb, például kamaszkor volt nekem ilyen, illetve most is egy ilyen életszakaszban vagyok. Ezen nem kell különösebben csodálkozni, hisz a nő a gyerek születése után egy nagyon zárt burokba kerül, amit először fel kell dolgozni, meg kell találni a szépségeit; majd később borzalmasan nehéz kilépni ebből a burokból és megmutatni magad a világnak újra (még akkor is, ha vágyik már a babázáson kívül másra az anya). Ráadásul a játszótér sok szempontból a felnőttek küzdőtere, inkább átfogalmazom, az anyukák küzdőtere; otthon olyan hihetetlen nyomást lehet érezni, mert számít, hogy mi van a gyereken, rajtad milyen ruha van, milyen nasit viszel a játszótérre, milyen babakocsival mész, mindenki végig mér mindenkit, és mindenki besorolja magát és a többieket a játszótéri hierarchiába. (Szegény gyerek, az anyja, aki csak a mobilját nyomogatja, szegény gyerek, akivel olyan csúnyán beszél az anyja/ apja, szegény gyerek, aki neveletlen, mert félrelöki a kicsiket, milyen anyja lehet neki??! Pedig csak simán gyerek, nah mindegy, tegye fel az az anyuka a kezét akinek ismerős ugye???). Ezen felül, eddig egy (!!) olyan játszótér volt Soroksáron ahol a szüleim laknak, ahol közösség alakult ki, és engem, is mint azon a héten mindennap odajárót elkezdtek befogadni, és megindult a valódi ismerkedés és társalgás, nem a szokásos felszínes párbeszédek zajlottak.

A másik, ami miatt nem szeretek játszótérre járni az a mások gyerekének megnevelése. Nyilván nagyobb gyerekek esetében ez nem áll fent ennyire, mert már lejátsszák egymás között azt, ki hányadikként csúszhat a csúszdán, vagy hintázhat, de egyrészt Alizka csendes szemlélődő jelleme miatt, másrészt mert általában ő a legkisebb, így rám hárul az, hogy más gyerekkel szemben megvédjem. Sokszor szól a szülő, de egy nagyobb gyereknél már nincs úgy a nyomában, mint én most, aki ahová kéri, és van lehetőség odamászom/odamegyek vele, és én is rászólok, vagy megfogom az agresszívabb gyerekek kezét. De ez nekem valamiért olyan rossz, noha tudom, hogy jogos, de én úgy nem szeretem ezt, noha erről nem tehet a másik szülő sem; egyszerűen ilyenek a gyerekek, mert pont ilyenek a felnőtt emberek is a saját játszmáikban... Szóval már sokszor előre stresszelek azon, hogy játszótérre kell vinni a gyereket. Viszont mivel nem szeretném, hogy a lányunk az én zárkózottságomat átvegye (pedig sajnos úgy tűnik, ebben bizony rám üt), mindennap kötelező elmennünk, mert látom rajta, hogy annak ellenére, hogy rendszerint ő a legkisebb és legelesettebb, és még nem tud együtt játszani a többiekkel szüksége van gyerektársaságra, szociális tapasztalatokra, hogy ügyesedjen, egyszerűen csak egészségesen fejlődjön.

Amerikában az anyagias szempontból sokkal nyugalmasabb játszótérre járni; a legtöbb gyereknek pont ugyanolyan rollere van, ugyanolyan szerintem ortopédiailag borzalmas, világítós talpú cipője, és ugyanúgy pont nem érdekli egyik dajkát sem a gyerek, akit rábíztak (sajnos), ahogy már a 3-4 éves is azt veszi fel, amit ő akar (szintén sajnos).. Magyarul itt sokkal kevésbé van meg az a fajta szülők közötti versengés, mint otthon. A gyerekek mindenhol gyerekek, és mindenhol ugyanolyanok, a nagyok rohannak, sietnek, nagyon játszanak, a kicsit nagyobbak a kisebbeken vezetik le azt a fajta feszültséget, amit ők elszenvednek, hangosak, vidámak, hisztiznek. Itt az, hogy nem feltétlenül egy nyelvet beszélnek a játszótéren nem szokatlan, a spanyol az orosz az alap, hallottam már franciát, és persze minket a gyerekkel sose tudnak hova tenni, magyar hangot nagyon ritkán hallani. A gyerekek közös játszónyelve az angol, a nagyobbak, ha nem anyanyelvi társaikkal játszanak nyilván ezt használják, a szülők is egymás között, a szülő-gyerek párbeszéd pedig mindig az adott anyanyelven zajlik.

Nade, térjünk is ki a lényegre, a játszóterek eszközi felszereltségére, elhelyezkedésükre, egyszóval magára a közösségnek otthont adó térre. Eddigi tapasztalatink szerint, itt Los Angelesben a játszóterek parkokhoz köthetőek; ahol park van, ott van játszótér, csak úgy játszótérrel simán a házak között önmagában még nem találkoztunk. Mivel elég sok a park, így elég sok játszótér van, és mi hogy felfedezzük a várost, hétvégente elég sok játszóteret végiglátogattunk már. Egyébként ez, hogy parkkal együtt van a játszótér szerintem nagyon hasznos és praktikus ötlet; egyszerre sétáltathatja az ember a kutyáját és mehet a gyerekkel játszótérre, ott tud anya vagy apa kikapcsolódni (Igen gyakori a kosárlabdapálya, teniszpálya, a füves területeken megtartott csoportos edzés órák, mint jóga, aerobic stb., és az időseknek kihelyezett sakk asztalok! a gyerekjátékok mellett.) ahol a csemetéje is elszórakozik. Itt az emberek élnek is a lehetőséggel, mindig tele vannak a parkok, és nincsenek üres sportpályák, az emberek szívesen mozognak.

Most jön a nehéz rész, mert, ahogy otthon sincs két egyforma játszótér itt sem; így nehéz általánosságban beszélni, ami meg elmondható nagyon sok mindenre igaz otthon is.

A legtöbb játszótéren, van csúszda kisebb és nagyobb, van mászóka, van hinta kicsiknek és nagyoknak, van homokozó, vannak padok. A játszóterek újak, legalábbis mi régi, agyonhasznált, rossz állapotban lévő játszótéren nem jártunk; igaz szerintem ez már Magyarországra is igaz (ugye az EU. konform nem mindenben olyan szörnyű..)

Ami gyökeresen más, mint otthon az, az hogy, szerintem itt sokkal nagyobb tér van a gyerekeknek játszani, sokkal szelősebbek a játszóterek. A játékok nem nagyobbak, és az emberek nem kövérebbek, a gyerekek sem, viszont például az a gumilap, ami otthon is már megtalálható a mászókák hinták alatt, itt vagy tízszer olyan vastag, mint otthon, emiatt nagyon puha lesz; mintha memóriahabos matracon mászkálnánk úgy süpped a lábunk alatt. Kimondottan jó érzés, erre, ha ráesik, vagy elesik rajta a gyerek tényleg nem üti meg nagyon magát.

A másik helyi specialitás az, hogy nem apró kaviccsal van felszórva a játszótér, hanem mulccsal; ez egyébként (sejtésem szerint) egy okos újrafelhasználása a töménytelen mennyiségű pálmalevél szemétnek, ami az elszáradt ágakból keletkezik. Törtem a fejem, vajon melyik a jobb, a kis kavicsok, vagy ez a puhább mulcs, de arra jutottam, hogy mind a kettőnek megvan a maga előnye-hátránya. A mulcsra ha esik, puhábbra esik, és talán kevésbé kapja be és nyeli le a gyerek, illetve ezzel nem tud másokat megdobálni; a kis kavicsok ezzel szemben stabilabb járófelületet biztosítanak, és ha nagyon szerencsétlenül esne a gyerek akár egy kiálló mulcs megszúrhatja; de szerencsére erre példát még nem láttunk. Mindenesetre elsőre szokatlan volt, mikor ilyennel találkoztunk.

Készül a ferde mulcstorta. Vagy háromszor próbáltam elforgatni, bocsi

A rengeteg sok apuka a játszótéren, szintén szokatlan. Párszor apa is levitte itt is, illetve otthon is a játszózni Alizkát, de itt rendszeresen érkezünk meg úgy, hogy az apukák, és azon apukák száma, akik aktívan játszanak is a gyerekkel (nem csak unatkoznak meg csevegnek valami padon) meghaladja az anyukák és egyéb női felvigyázok számát. Női szemnek csodálatos látvány, javaslom otthonra is átvenni a dolgot, tulajdonképpen mindenki jól jár ezzel a felállással ám! :)

Majdnem sikerült a lesifotó az apukákról.:D Plummer Park

Biztos sokakban felmerül a kérdés, ha már ilyen közel vagyunk az óceánhoz, ott is biztos nagyon jó kis játszóterek vannak…de az a helyzet, hogy nem egészen. Szerintem azért nyáron, elég forró lehet a homok, az apró talpaknak meg nem túl jó, ahogy felhevült mászókákon sem mászni, árnyékolni meg mesterségesen gondolom nem lenne a leghatékonyabb, így a strandokon eddig hintát láttunk csak leginkább, illetve Santa Monica Beach-en, ahol a felnőtteknek is van sok tornázáshoz szükséges szabadtéri kellék, így ott vannak az egyensúlyozást fejlesztő mászókák, mászókötelek, de ez nem jellemző egyébként. Ahol voltunk óceánparti városban mindenhol volt játszótér, de beljebb, a hűs fák árnyai alatt.

És akkor most következzen, egykét konkrét park, képekkel, leírással.

Az első, és egyben leggyakrabban látogatott, kényelmes sétatávra elhelyezkedő park a Plummer Park (https://goo.gl/maps/RxpKV33DhAL2).

Apukák, apukák mindenhol...Plummer Park

A park sajátossága, hogy orosz közösségi élet színtere; orosz emlékművek, és feliratok mindenütt, az emberekről és gyerekeikről már ne is beszéljünk. A parkban található, vagy 7-8 teniszpálya, több füves rész, kosárlabdapálya, és persze játszótér. Szeretünk idejárni, mert már megszoktuk, sok az ismerős arc is, és a gyereket is magabiztosabbá teszi az ismerős környezet.

A másik szintén még gyalogtávra lévő park, a Poinsettia rekreációs központ. (https://goo.gl/maps/4Rktm1zVHpo) Itt található szabadtári edzőterem, futókör, illetve kosárlabda és focipálya a füves parkon kívül. A játszótere pici, de ötletes, az állatvilág témakör lehetett a tervezők fejében, a homokhangyák, a lapulevél mászókák nagyon hangulatossá teszik a játszó felületet.

 A harmadik említésre méltó játszótérbe Manhattan Beachen a Live Oak parkban (https://goo.gl/maps/6sPwJK4fchK2), teljesen véletlenül futottunk bele, pedig hiperszuper! Az átlagosnál nagyobb kisvonat minden korosztálynak nagyon érdekes, és alig győztem naplementekor elrángatni a gyereket.

Jártunk a Roxbury Park (https://goo.gl/maps/BzwXSdLoUUk) játszóterén is. Nagyon tetszett, hogy 3 részre tagolták a játékokat; egy, ami a kisebb gyerekeknek jó, egy másik a nagyobb gyerekek igényeit elégíti ki, és külön egy jó nagy homokozós sarok, hogy ne koszoljanak mindent össze. Érdekes módon ebben a parkban kimondottan sok volt a gyereket felügyelő „Huanita”

Lake Hollywood Park, (https://goo.gl/maps/SJ4TkTHXvTs) csak nyomokban tartalmaz tavat; jó messze egy kerítésen keresztül lehet látni egy víztározót, kis házakkal gyönyörű, de a parkhoz és a játszótérhez egyébként semmi köze. Ellenben, ha egy kicsit tovább sétálunk, nagyon jó képet lehet készíteni a Hollywood felirattal.

Jaj, és a játszótér, picike, de ötletes, egy kutyafuttató park mellett van. A képek úgyis magukért beszélnek. :)

És akkor a létező legkirályabb, a Hermosa Beach nevű városban található South Park (https://goo.gl/maps/iy8noumfNEk). Nem csak a neve menő, de itt aztán van óriásvár, van a felnőtteknek közösségi kertészkedő veteményültetvény, óriáshinta, nagyon menő gurulós csúszda, egyszóval teljesen lenyűgözött minket mikor először megláttuk.

Óriáscsúszda a gyermeklelkű felnőtteknek.:)

Azt hiszem, ismét megint mindent összeszedtem, amit a játszóterezésről tudni érdemes, és érdekes.)