Miután eltelt az első hét kinn-tartózkodásunkból, arra gondoltam összeírom eddig milyen benyomások értek, milyen, európai ember számára meglepő dolgokat tapasztaltam, meg úgy általában véve a véleményem Ámerikáról, vagyis az Angyalok városáról... Decemberben a hazautazásunk előtt pedig ismét számba veszem majd őket, és megnézzük mennyit változott a helyzet, vagy én mennyit változtam.

No, kezdjünk is bele!:)

     Az első, ami szembetűnik az államok ezen a részén a konstans és fix jó idő. De annyira jó idő van, hogy még estére sem csukják be a menő autók (erre még visszatérek) tetőablakát, az utcán parkoló járgányoknak. A majomkenyérfa itt sövényként nő, ahogy számtalan olyan szobanövénnyel futottunk össze jöttünkbe-mentünkbe, amelyeket otthon nagymamáink szobájában láthatunk meg hivatalok folyosóin..(„anyósnyelv”, kaktusz meg pálma alap ugyebár..) A házak farostlemezből épülnek, még a többemeletes apartmanházak is…

Ez a jó idő olyan 77 Farenheit, ami 25 Celsius fok nálunk, este ugyan lemegy 16 Celsius körülire, de minket ez ugye kevésbé izgat mert alszunk. Én mondjuk, még nem igazán találom a helyem ebben, póló/hosszúgatya sok, top/rövidgatya/ruha meg kevés, naplementénél vagy szélben már fázom, de egyszer csak belejövök és sikerül rendesen felöltöznöm.:)

Csendélet majomkenyérfával és muskátlival.

            Az emberek mind nagyon kedvesek, segítőkészek, rád mosolyognak, kivéve a játszótereken, ahol nem szokás köszönni, nem úgy mint nálunk ugye…

Az első este, miután hosszú hányattatásaink végén megérkeztünk és végre elaludtunk, fel is keltünk olyan hajnali 2 körül, ami otthoni idő szerint 11 körül lehetett, és bár nem aludtunk sokat, és Aliz sem tűnt úgy, hogy akkor hirtelen visszaaludna elmentünk a legközelebb eső éjjel-nappali Tesco méretű áruházba… bár elég viccesen festhettünk ezen a nem túl szokványos órán egy kisgyerekkel, de mindenki mosolygott, kedves volt, és volt aki meg is kérdezte, hogy Nem tud aludni a gyerek, mi? :D De ez tényleg nagyon jó érzés, az ember szívesen megy bárhova, mert úgy látja szeretettel fogadják, és nem az a fajta eladói mentalitás fogadja, mint otthon, hogy a hátad közepére sem kívánnak (lehet itt is amúgy), és még ki is mutatják neked…

Ez alól a játszótér a kivétel, eddig mindenki tök furán nézett ránk, mikor megérkeztünk és rögtön köszöntünk az ajtón belépve, és ahogy néztem, eddig más nem is tette ezt meg. Mondjuk, tegyük hozzá azt is, hogy előbb tanul meg Aliz oroszul, mint angolul, annyi van itt ezen a részen ahol lakunk.

            Ha már vásárlás: egyszerűen minden nagy. De tényleg. Nagyok az autók (a kamionok meg egész egyszerűen ijesztően hatalmasak, olyan mintha valaki az európai méreteket fogta és jóóól szétnyújtotta volna).

Remélem érzékelhető, hogy mennyire hosszú az egész járműnek az eleje...

Nagyok a parkolóhelyek, nagyok a kiszerelések; egy tálca csirkemell 6db, Egy adag tej 1 gallon ami majdnem 4 liter(Istvánnak pont megfelel – nem kell olyan sűrűn venni), a kedvencem a tusfürdő és a sampon ami a szállásunkon van, az 2,5 literes kábé...csak úgy elképzelek egy átlagos beszélgetést:

-          Szivem veszel egy sampont, elfogyott ami otthon van.

-          Ó, hogyne Drágám! Milyet szeretnél? De úgy válassz, hogy egy évig nem veszünk másikat… :D

Bár lehet, minden nap kétszer hajat mosnak és fürdenek nem?:)

Meglepő volt, bár minden amerikai filmben így van, amit láttam csak sose figyel rá igazán az ember, hogy a tojások hipófehérek. De tényleg, komolyan elképzelni sem tudom mit esznek a tyúkok.

Ha már vásárlás 2.0: Én úgy készültem, mert azt hallottam mindenhonnan, hogy kint minden olcsóbb, kivéve a szolgáltatások, éttermek, de elárulom nem. Nincs kolbászból a kerítés. Kolbász sincs. Minden drágább, és van, ami nem is kicsivel, például a zöldségek, gyümölcsök. Fél kilónál kevesebb szőlő 3 dollár, ami jelenlegi árfolyamon (2016.09.20. 276 forint)  több mint 700 forint, alma 2 dollár vagyis 550 forint körül, szintén kevesebb mint fél kiló, kenyér 4 dollár (jó nem a leggagyibb szeletelt fehér toastkenyér) 1000 forint körül a szokásos kevesebb mint fél kiló…na hát néztem nagyokat, mert ugye nem ezzel számoltunk… Egy amerikai átlagfizetéséhez képest biztos, hogy baromi olcsó, ahogy a ruházat is; amit eddig néztem, gyerekruhák a Target nevű boltban a Carter’s márkájú pont annyi mintha otthon vennénk; 2 pizsi 4000 forintnak megfelelő dollár volt. Hát várom a Black Fridayt, elvileg akkor jön a Kánaán..:D

Ha már vásárlás 3.0: A lehetetlen mértékegységek. Miután 27 évig, ugyanabba a mértékegységrendszerbe nőttem bele, a kilók, a kilométerek, és literek világába, hihetetlenül szokatlan, mikor István például mondja, hány mérföldet mentünk..(„ahha, nekem ez nem mondd semmit, és az hány kilométer?”:D), vagy mikor számolgatok, hogy akkor most mennyibe is kerül valójában amit meg akarok venni, és az, hogy milyen kint az idő, mikor látom kiírva a Farenheitet, gyorsan nézhetem meg az hány Celsius valójában… hát van még mit megszokni az biztos.:)

Város=vidék. Bár az igazi belvárosban, Los Angelesben még nem jártunk, csak futólag voltunk bent, valahogy a legtöbb európai illetve magyar embernek ez jelenti amerikát: a felhőkarcolók, a fontoskodva hömpölygő embertömeg, a dugók, a parkokban ücsörgő, olvasgató laptopozó emberek no, és a lehetetlen parkolás.(Az áráról már ne is beszéljünk; egy felhőkarcoló parkolójában 10 percenként 4 dollárt, ami olyan 1200 forint) Van ilyen, a Downtown tényleg az igazi nagyvárosi feelinget hozza, a külváros, meg úgy általában a szűk belvárost leszámítva minden rész az tiszta vidékies, vagyis; mindenhol házikók kicsi és rendezett előkertekkel, kutyasétáltató futó emberek. Pont olyan, mint például a Breaking Bad-ben ahol a Walter lakott, vagy Al Bundy-ék háza, (bár ezek nagyobbak az átlagnál talán). Szóval Hollywood pont ilyen, és ez nekem elég meglepő volt elsőre.

A sokkal differenciáltabb társadalmi rétegek, és nyilvánvalóságuk. Vagyis itt számos hajléktalannal találkoztunk, akik a kukákat széttúrják elég nagy koszt hagyva maguk után, az utcasarkon meg különböző eldugottabb részeken alvó szegények, az emberi vizeletszag mindenhol, ugyanakkor ennek a gyökeres ellentéte is, a gazdagok óriási járgányai; az elmúlt 1 hétben több Teslát láttam mint egész idáig otthon a megjelenése óta, az izomautók, a legtöbb ember kezében a legújabb Iphone…

Persze nem csak a két véglet van, de ami a nyugat-európai országokra jellemző, minthogy a szakmunkát bevándorlók látják el, itt is pont ugyanez a helyzet; eladói, takarítói, kertészi munkakörben, gyakorlatilag nem láttunk helyi gyökerekkel rendelkező embert, ami egyébként nem jelent semmit, mert pont ugyanolyan kedvesek, és segítőkészek, érdeklődőek amennyire a helyi anyukák a játszótéren…(no, nem az oroszok). Azzal sem mondok senkinek újat, hogy sok a színes bőrű, fekete ember, ami miatt még kevésbé tűnik homogénnek a lakosság, nem úgy, mint otthon ugye.

A honvágy. Borzasztó, a legváratlanabb pillanatban lesz gombóc a torkomban, és kap el a sírhanték, noha tudom, hogy nem kell az egész életem itt töltenem, száműzetésben például, vagy valami elől menekülve, úgy hogy haza sem utazhatom… remélem, az idő azért segít ezen.

Jelentem segít. Mikor ezt megírtam még sokkal nehezebb szívvel gondoltam otthonra, a családunkra, a virágaimra, mint most, így hogy többfele jártunk már, több élménnyel gazdagodtunk, nyugodtabb vagyok én is, és remélem még rengeteg sok izgalmas dolog lesz, amit megoszthatunk majd a szeretteinkkel, én pedig megoszthatok itt.:)